Kutyakiképzés háznál, Bentlakásos képzés! Kutyás bemutatók!

Vizsgázott kutyakiképző vállalja kutyája képzését, engedelmességre nevelését, őrző- védő felkészítést az ön otthonában! Panzió megőrzés, vizsgára felkészítés akár a kutya mindennapos képzése panziónkban. Határidőre való kiképzés!

Agresszió


Az agresszió az egyik leggyakoribb probléma, amivel a kutyapszichológusokat felkeresik. A kutyák sokféle okból viselkedhetnek agresszívan. Míg egyesek csak más állatokkal erőszakoskodnak, mások viszont emberekkel is azok lehetnek.
Ha egy kutya a "falka" domináns egyedének tekint magát, erejét megpróbálhatja kimutatni a családtagok ijesztgetése révén, különösen a gyengébbekkel (pl. gyerekekkel) szemben. Még a kisebb kutyák is, mint a west highland terrierek, odakaphatnak felnőtt gazdájuknak, ha nem idomították őket arra, hogy elfogadják helyzetüket.
  Azok az állatok, amelyek nagy kutyának érzik magukat, kárt is okozhatnak gazdájuk tulajdonában. Egy domináns egyed gyakran mereven nézi az idegeneket, elsőnek fog bemenni az ajtón, és azonnal figyelmet fog követelni magának. Ne keverjük össze a domináns egyed viselkedését egy ijedt kutyáéval - habár mindkét állat vicsorog és esetleg harap, az ijedt állat feltehetően meglapul gazdája mögött, és félénk, amikor új arcokat lát vagy új szituációba kerül.
A domináns agressziót úgy lehet kezelni, hogy megtanítjuk a kutyának elfogadni alárendelt helyzetét. Fontos minimalizálni azt a veszélyt, amit kutyánk jelenthet mások számára, ezért tegyünk rá szájkosarat, vagy állítható kantárt sétáltatás előtt - ez elősegítheti az engedelmességet is. Ápoljuk a kutya szőrzetét legalább naponta egyszer, mert ez is erősíti az ember domináns pozícióját. Kössük pórázra, hogy jobban tudjuk felügyelni. Ne hagyjuk, hogy felugorjon a bútorokra, és ne figyeljünk oda, ha fel akarja hívni magára a figyelmet. Addig ne figyeljünk rá, míg abba nem hagyja követelőzését, ezután parancsoljunk rá, hogy üljön le, és csak akkor simogassuk meg.
Együnk, mielőtt a kutya enni kapna, mert a farkasfalkában is a vezér eszik először: készítsük el a kutya ételét, de együnk mi előbb, és csak akkor adjuk oda a kutyáét, ha mi már befejeztük. Amikor sétáltatjuk a kutyát, próbáljuk apportíroztatni, ami tovább nyomatékosítja, hogy ki a "vezér". Ha hazaérünk a sétáltatásból, mindig az embernek kell először belépni az ajtón, és csak utána a kutyának. A kutya ne kapjon semmilyen jutalmat ezek a gyakorlatok alatt.

agresszio.jpeg

  A kutyák akkor viselkednek agresszívan más kutyákkal szemben, ha saját területüket védik, vagy akkor, ha nem szocializálódtak más kutyákkal, s ezért szokatlan számukra más állat jelenléte. A hímek hajlamosabbak az ilyen viselkedésre, de a fiatalkori ivartalanítás (Kb. két éves korukban) segít e problémán. A tényleges verekedést agresszív testbeszéd előzi meg. A kutya mereven nézi ellenfelét, mozdulatlanul áll, fülei és farka felemelve. Vicsorgat és fogait is kimutathatja (ha kutyánk verekedésbe kerül, vigyázzunk a közbeavatkozással, mert megharaphat). Ennek megelőzése lehetséges, de fel kell tudnunk ismerni a forrongó düh jeleit. Ha úgy vesszük észre, hogy kutyánk egy másik állatra fenyegető pillantással néz, tereljük el figyelmét, s ha kell, kézzel fordítsuk el a fejét. Gondolkodjunk előre, vigyünk magunkkal játékot, és ha úgy tűnik, hogy kutyánkat kezdi elönteni a düh, parancsoljunk rá, hogy üljön, és adjuk oda neki a játékot jutalmul a jó viselkedésért. Ezzel el is terelhetjük a figyelmét. Ha egy kutya húzza a pórázt, feszültsége nő, ezért ne súlyosbítsuk a helyzetet azzal, hogy erőszakosan visszahúzzuk. Előzzük ezt meg, tegyünk rá szájkosarat, ha szükséges.
  A verekedés elkerülése végett, erősítsük meg a hívásra szoktatást, először otthon, aztán nyílt terepen, egy másik kutya jelenlétében. Jutalmazzuk meg a kutyát, ha nem törődik a másik kutyával - vagy ha legalább nem mutat ellensége szándékot


agresszio1.jpeg


testjelek.jpeg


  • Az étkező asztalnál ne dobjunk falatkákat a kutyánk számára, szigorúan miután mi ettünk, csak utána egyen a kutya.
  • Ha hazaérünk a kutyasétáltatásból, mindig mi lépjünk be az ajtón először, és csak ezután léphet be a kutya.
  • Ne hagyjuk, hogy "szexuális dolgait" a lábunkon töltse le, ennél a szituációnál is a rangsora helyét próbálgatja.



Cikkek - Viselkedési zavarok – Agresszió, I.

Viselkedési zavarok – Agresszió, I.

Agresszióról a ’statisztikák tükrében’

Az Amerikai Egyesült Államokban évente mintegy 4,7 millió bejelentett kutyaharapás történik, a kutyák létszámát 2007-ben 74,8 millióra becsülték (APPMA, dogbitelaw.com ). Magyarországon a kutyák száma 2 millió körül lehet (PMA) a bejelentett harapásokról bár pontos információ nincs, összesítés alapján, 2002-ben, csak Budapesten 2134 volt. Amerikában, de hazánkban is elmondható, hogy a harapások előfordulásának gyakorisága, ennél lényegesen több lehet, hiszen a családban történt, ’kisebb balesetek’ legtöbbször nem kerülnek bejelentésre. Mivel nincs egységes bejelentési ’protokoll’, így arról sincs pontos képünk, a harapások milyen szituációban, kikkel szemben, milyen fajta kutyák ’közreműködésével’ történnek leggyakrabban. Pedig, ez nem csak a tisztánlátás, de a megelőzés miatt is, igen fontos lenne!Az erre való igényt már 1998-ban említik az USA-ban (Golat, 1998).

Egyes felmérések és a megfigyelések azt erősítik meg, hogy leggyakrabban 1-3 év közötti, kan kutyák követnek el támadásokat, leginkább városi környezetben. Egyes fajták gyakrabban érintettek, ilyenek a cocker spánielek, az őrző-védő fajták. A gyermekek ellen másfélszer annyi támadás irányul és háromszor gyakrabban igényelnek kórházi ellátást, mint a felnőttek. Adams és Clark 1985-ös vizsgálata (id.Lindsay) arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermekek elleni támadások gyakorisága, azok kimenetele függ az életkortól és a gyermekek nemétől is. A fiúkat a kutyák kétszer gyakrabban támadják meg, Sacks 1989-es felmérésében a halálos kimenetelű támadások 80%-a fiú volt. Ennek hátterében feltehetőleg az húzódik meg, hogy a fiúk többet foglalkoznak, ’kísérleteznek’ a kutyákkal, a lányoknál sokkal inkább ’gondozói’ viselkedés figyelhető meg, mely ritkábban indukál támadást (bővebben lásd.: Praxis, Mosolyvarázslók-sorozat, óvodáskor). Az 1-4 év közti gyermekek azért kiemelten veszélyeztetettek, mert náluk a támadás leginkább az arcra, fejre irányul, ezért több a fatális kimenetelű baleset. A másik veszélyeztetett csoport az 5-14 évesek csoportja, ahol a támadások már a ’kiálló testrészekre’ (karok, lábak, illetve arcorri részek) irányulnak, ők korukból adódóan is már jobban tudják védeni fejüket, nyakukat. A súlyos gyermeksérülések esetében a támadások 82%-a az áldozat feje, nyaka ellen irányul. Az 1-4 éveseknél a támadások többsége leginkább a predációs-agresszió kategóriájába sorolható, a nagyobb gyermekeknél már felmerül a ’féltékenység’ miatti támadás, a védelmi-agresszió, a birtoklási agresszió, illetve a rangsor-vita miatti domináns agresszió is. Bár a gyermekek elleni támadások száma magas, ki kell emelnünk azt is, hogy az USA-ban egy 0-3 év korú gyermeknek 100-szorosa az esélye arra, hogy szülei, gondozói öljék meg, minthogy saját kutyájuk miatt kelljen meghalnia! Jones és Beck 1984-es felmérése szerint minden 2. gyermeket a ’szomszéd-kutyája’ támad meg, s nagyjából minden 3. ellen saját, családi kutyája támad.(id. Lindsay) Fontos azt is már itt kiemelni, hogy a felnőttkori ’kutya-fóbia’ sokkal inkább ered a kutyákkal való találkozások hiányából, illetve a szülők kutya iránti ’utálatából’, semmint negatív gyermekkori tapasztalatokból. A támadások gyakorisága az évszakok, napszakok tekintetében is eltérést mutat. A harapások többsége késő tavasszal, nyáron és hétvégeken történik. A fatális kimenetelű támadások családi kutyák esetében többnyire télen, kóbor kutyák esetében inkább ősszel, ritkábban nyáron történnek. A harapások többsége délután 3-7h között következik be.

Az agresszió kapcsán fontos megemlíteni a média szerepét is. Az emberekben fokozott kíváncsiság él a támadások iránt, a hiányos, vagy torz információk közlése sokszor indokolatlanul is a kutyák, kutyások ellen hangolja a társadalmat. A hírközlés szinte kizárólag a fatális kimenetelű támadásokkal foglalkozik, s ez megint csak torz képet eredményez a kutyatartás veszélyességéről, hiszen a harapások többsége ’kis-sérülésekkel’ jár, melyeknek a média, de sokszor még a gazdák sem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Mindennek azért van jelentősége, mert bár a harapásokról tv-ben, rádióban, újságokban sokat hallunk, mégis az elkerülés módjairól, a felelős állattartásról meglepően kevés szó esik. Ha hazánkban sikerülne egységes adatfelvételi rendszerrel képet kapni a kutyatámadásokról, a megelőzést állatorvosok, tanárok bevonásával sokkal eredményesebben fel lehetne építeni.

Magyarországon a kedvencként tartott kutyák létszáma, s feltehetőleg ezzel együtt a bejelentett harapások száma is – növekvő tendenciát mutat. Az 1.1 táblázat a bejelentett harapások számának alakulását mutatja Budapesten és Heves megyében, 1973-2002 közötti időszakban. Arról sajnos jelenleg még szintén nincs adat (saját kutatások folyamatban vannak), vajon a praxisokban hány kutyát altatnak el agresszivitás miatt. A felmérésekből mindenesetre az már körvonalazódik, hogy a viselkedési problémák miatti exterminációk tekintetében az agresszió, mint ok, első helyen szerepel!



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 59
Heti: 140
Havi: 1 460
Össz.: 273 904

Látogatottság növelés
Oldal: Agresszió
Kutyakiképzés háznál, Bentlakásos képzés! Kutyás bemutatók! - © 2008 - 2024 - kutyakikepzesotthon.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »